Hivatalosan is abbahagyom az írását ennek a történetnek. Tudom írva nem soknak tűnik, de az én fantáziámban ez a történet három könyvet töltene meg tartalommal, mivel egy unalmas pillanatomban, ha ülök a vonaton, buszon, unalmas előadáson még most is látom magam előtt a szereplőket, és főleg Lucy-t. Ám van az a problémám, hogy nem tudom leírni, úgy ahogyan ez a történet megérdemelné. Ráadásul hozzá kell tennem, hogy felnőttem, mindannyian felnőttünk, nincs már időnk ezekre a dolgokra. Ha van egy kis szabadidőm az egyetem mellett, akkor inkább elolvasok egy jó könyvet (az utóbbi években elolvastam a Végzet ereklyéi sorozatot, és a múlthéten a Luxen-sorozatot is, ha van időtök vágjatok bele, mindenképp megéri :)) vagy sorozatokat nézek (éljen a Teen Wolf és a SupNat :D).
Szóval ezt le kellett írnom, még ha már a kutya sem kíváncsi rá, nekem is kell a hivatalos lezárás.
Köszönöm, hogy eddig velem tartottatok és vártatok, olvastatok, véleményeztetek. Ha még bárki kíváncsi a sztorira, írja meg és elmesélem neki mik lettek volna az ötletek, mi ment volna 3 könyvön keresztül.
Köszönöm, hogy velem voltatok!
Puszi: Luci
Ui: nem zárom be az oldalt, legfeljebb majd átalakítom vmi másra, ha lesz időm
Szia!
VálaszTörlésHát én még itt kóborlok, úgyhogy írok neked néhány szót.
Most ahogy visszanéztem az időpontokat, el sem tudom hinni, hogy már 2011 óta itt vagyok, de ha van egy biztos pont a bloggerkedésem során, hát az a te blogod.
(megnéztem a profilom, és tényleg, 2011-ben kezdtem neki. El sem hiszem.) Röpke egy hónappal a blogod megindulása után létrehoztam a fiókomat, hogy fel tudjak iratkozni, és hatalmas Twilight-lázban kerestem egy csomó másik blogot, emlékszem. A tiédet pont a New Sun és a Múlt árnyai-s blogokkal egyszerre fedeztem fel, és nagyon nagyon megfogott.
Hát igen, azóta tényleg eltelt jó néhány év, kinőttem az Alkonyat-fanságból, felnőttél, én pedig már ráléptem az ösvényre, hogy felnőjek, legalábbis néhány hónap múlva 18 leszek..:)
Sajnálom, hogy nem folytatódik a blog, de tudom, milyen érzés ha nem jön össze sem az idő, sem a kedved, és azt érzed, hogy nem lesz ez így jó.
E miatt a blog miatt kezdtem el amúgy az enyémet, a legelsőt, amivel a legtöbb baj volt és be is fejeztem elég hamar, mert nem éreztem magam méltónak a történet megírására, mégis az a második legkedveltebb blogom, szóval köszönöm. Átérzem, és sajnálom a dolgok alakulását, és most elég merengő hangulatban vagyok, és úgy érzem hogy lezárul a gyerekkorom a történet hivatalos lezárásával, és lassan rá kell döbbennem, hogy nekem is fel kell nőnöm.
Köszönöm az élményt, amit a blogod adott,
A lány aki évek óta frissítget, hátha van fejlemény,
és aki az előző bejegyzés alá is lelkesen összevissza kommentet írogatott (lassan két éve),
Beatles_Lány.xx
Szia!
VálaszTörlésEl se hiszem, hogy te is abbahagytad, azt hiszem, te húztad a legtovább. Nem rég jöttek a fel a blogomra, elképesztő, milyen régen volt már...
Szomorúan olvasom, hogy így döntöttél, de teljesen megértem. Bár remélem azért ha blogra nem is teszed fel, a magad szórakozására nem hagytad abba az írást ~ én legalábbis nem tettem.
Jézusom... belegondolva, hány éve is hogy utoljára leveleztünk? 5? Vagy tán több?
Elképesztő! :D