2012. február 7., kedd
Egy szellemes megnyilvánulás (nem feji )
Kedves Olvasók! Ez nem a fejezet (azt még nem tudom mikor lesz, de hát senki sem követeli :D)! Ám ezt muszáj megosztanom! A barátnőmtől kaptam ezt a kis szöveget (sztem egyébként már olvasták egy páran) és nagyon felvidultam, úgyhogy veletek is meg akarom osztani!
2011. december 23., péntek
Cullenék a való világban - Prológus
Kedves Olvasók! Ígéretemet betartva itt az első fejezet! Boldog karácsonyt! Kaphatok a fa alá véleményt? Bár ez még nem a legérdekesebb rész! Puszi:) Luci:)
1990. augusztus 13. Forks
(Bella szemszöge)
- Gyere szívem, vadásszunk! – hívott Edward.
- Hogy is hagyhatnék ki egy ilyen alkalmat! – válaszoltam nevetve.
- Nem tudsz nekem ellenállni – villantotta rám gyönyörű féloldalas mosolyát.
- Mikor tudtam? Na, gyere, mert még elfutnak a nagy egód elől a finom falatok – csókoltam meg.
- Szia, Kisvirágszálam, nemsokára jövünk! Légy jó Jake-kel! – pusziltam meg indulás előtt kislányomat Nessie-t.
- Szia, Anyu! Szia, Apu! – búcsúzott csilingelő hangján a mi kis szemünk fénye.
- Gyere!
- Megyek. Sziasztok! – köszöntem el a többiektől is.
Egy hónap múlva lesz egy éve, hogy vámpírként felébredtem. És nincs nálam boldogabb élőlény a Földön! Ezzel mondjuk Edward állandóan vitatkozik. :D
- Fussunk versenyt! – ajánlotta kaján vigyorral Edward.
- Úgyis tudod, hogy te fogsz nyerni, már nem vagyok olyan erős. De ezt ne mondd meg Emmettnek!
- Hallottam! – hallatszott drága bátyám hangja.
- Hát úgy látszik így jártam… Most tuti legyőz, és sokáig hallgathatom.
- Majd én ellátom a baját, ha egy rossz szót is szól!
- Köszi! Na, de menjünk, mert eltűnnek a jó falatok!
Egy hiúz és két szarvas után jóllakva egy fának dőlve néztem, ahogy Edward a medvével végez. Eszembe jutott, ahogy először vadásztunk együtt. Akkor is így néztem. Aztán régebbi, emberi emlékek törtek fel hirtelen bennem. Ahogy először megláttam, az első csókunk, az esküvőnk, az első éjszakánk, amikor először láttam új szemeimmel. Az emlékek feltörésével, mintha az erőm csökkent volna, egyre fáradtabbnak éreztem magam, bár ez lehetetlen. Azonban világ hirtelen elsötétült.
- Bella, Bella, szerelmem, ébredj! – Edward szólongatott. Ám nem csak ő volt ott, az egész család idejött.
- Mi történt? – kérdeztem, majd felálltam. Ugyanolyan jól éreztem magam, mint mindig, mióta vámpír vagyok. Nyoma sem volt fáradtságnak.
- Az mi is szeretnénk tudni. Mi történt? – kérdezte Carlisle.
- Álltam ennél a fánál, éppen Edwardot néztem, amikor hirtelen fáradtságot éreztem, majd gondolom elájultam.
- Hirtelen egyik pillanatról a másikra estél össze. Nagyon aggódtam – fogta meg a kezem Edward.
- Most már jól vagyok. Menjünk haza!
- Oké, de otthon még megvizsgállak – mondta Carlisle.
- Ha nagyon muszáj!
- Mindjárt megyek én is! – szólt utánunk Jake.
(Jacob szemszöge)
- Siess, oké? – adott puszit Nessie.
- Rendben, csak megnézek valamit.
Nessie elment a többiek után, én pedig el kezdtem figyelni, az állati ösztön dolgozott bennem. Bella azt mondta a fánál állt, amikor elájult. Eszembe jutott Bella terhessége. Először azt hittem meghalt, majd kiderült, hogy terhes, ezért szembe kellett szállnom a fivéreimmel… Sok minden történt.
Nézegettem a fát, semmi különös, csak egy fa. Megfogtam, és mintha megrázott volna… Nagyon furcsa volt, még az éltünknél is furcsább.
Úgy döntöttem hazamegyek, és elmondom Carlisle-nak, hogy a fa a ludas. Lehet, hogy ő tud valamit.
…
Az ünnep kezdődik!
Kedves Érdeklődők!
Mint írtam egy újabb történet kerül publikálásra, melynek címe Cullenék a való világban! Félreértés ne essék, ez NEM az RTL Klubbon látható műsor mintájára, ez valóban a való világban játszódik. Ma 23-a van, holnap karácsony, ezért mivel az ujjaim úgy jártak, mint a gép, ezért ma felrakom az első fejezetet! És mivel nekem ez a szünet ünnep, ezért jövőhéten az Örökké tartó barátságból is lesz friss, plusz átalakítások lesznek várhatóan az oldalon! Puszilok Mindenkit! :) Luci:)
Mint írtam egy újabb történet kerül publikálásra, melynek címe Cullenék a való világban! Félreértés ne essék, ez NEM az RTL Klubbon látható műsor mintájára, ez valóban a való világban játszódik. Ma 23-a van, holnap karácsony, ezért mivel az ujjaim úgy jártak, mint a gép, ezért ma felrakom az első fejezetet! És mivel nekem ez a szünet ünnep, ezért jövőhéten az Örökké tartó barátságból is lesz friss, plusz átalakítások lesznek várhatóan az oldalon! Puszilok Mindenkit! :) Luci:)
2011. december 3., szombat
Fejlemény és egy új történet ajánlata!
Sziasztok! Velem is megtörtént az ami sok mindenkivel, ülök egy mondat előtt és nem tudom folytatni! De csak most! Szó sincs róla, hogy abbahagyom, mert annyi ötletem van, hogy még egy darabig olvashatjátok! :) Szünetben összegyűjtöm az összes létező ihletet, kedvet meg mindent és lesz fejezet!! :)
De addig is! Mi lenne, ha egy másik történet is futna itt? (Persze a másik elsőbbségben!) Ez is már régen érlelődik ötletként...
Ráadásul ez is Twilight-os lenne, plusz ez inkább a mi valóságunkban játszódna?
Ha tetszik az ötlet, szóljatok, és kaptok egy ajánlót, amiből rájöhettek arra, amire itt ködösen előadtam! Na mit mondtok?
Puszi:) Luci:)
De addig is! Mi lenne, ha egy másik történet is futna itt? (Persze a másik elsőbbségben!) Ez is már régen érlelődik ötletként...
Ráadásul ez is Twilight-os lenne, plusz ez inkább a mi valóságunkban játszódna?
Ha tetszik az ötlet, szóljatok, és kaptok egy ajánlót, amiből rájöhettek arra, amire itt ködösen előadtam! Na mit mondtok?
Puszi:) Luci:)
2011. november 18., péntek
A FILM (:D) a véleményem a filmről
Bocsi mindenki, mert ez még mindig nem az amit vártok, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne osszam meg veletek az élményemet! Kb. egy fél órája értem haza a moziból és még be vagyok zsongva! Ez egyszerűen FENOMENÁLISANCSÚCSSZUPER lett! (remélem mindenki tisztában van azzal, miről beszélek) Nem tudok betelni vele! Mi lesz velünk jövő novemberig! Nem bírom ki!!! Sztem a színészi játék is fejlődött, meg a látvány is... meg hát A JELENET... hát arra látszik hogy sokat gyúrt Rob! :D Most ez az első élményem! Puszi:)
2011. október 15., szombat
8. fejezet (1. fele)
Kedves Olvasók! Nincs kész a fejezet, de mivel megígértem, hogy hozom, ezért annyit kaptok, amennyi van! :D A szóbelim megvan, a többi sem rajtam múlik! :) Köszönöm azoknak, akik szurkoltak! És köszönöm OneGirl, hogy ennyi helyen felköszöntöttél! :D Mostmár megpróbálok folyamatosan frissíteni, de ti is tudjátok, mennyi mindent kell csinálni iskolaidőben! Mégegyszer bocsi, a hosszú kihagyásért és rövid fejiért! Jó olvasást!
8. fejezet
(Lucy szemszöge)
- Hát…- kezdtem.
- Ugye itt jobbra? – kérdezett közbe.
- Igen… De honnan tudod? – kérdeztem meglepetten. Nem mondtam, hogy hol lakom. Ráadásul reméltem, hogy nem kell semmit sem mondanom, a korábban feltett kérdésre.
- Nem olyan nagyváros ez – mosolygott -, az ember hamar megtudja, ki hol lakik. Egyébként Esmétől hallottam. Szereti a gyerekeket és volt az árvaházban, ott találkozott anyukáddal. Jól elbeszélgettek, és anyukád felajánlotta a segítségét, ha valamire szükségünk lenne – mondta.
- Oh… értem – csak ennyit mondtam.
- Szóval? – kérdezte, és tudtam, hogy ez a kérdés nem az útra vonatkozott.
- Nem, nem láttam vagy éreztem semmit, csak mostanában rosszul alszom, így a közérzetem nem a legjobb és olvastam azt a cikket és hát felkavart – mondtam. Igazából nem hazudtam, csak kihagytam belőle dolgokat. Nem akartam elmondani a teljes igazságot, mert én sem akartam elhinni. Ráadásul túl szörnyű lett volna, ha el is hiszem, így maradtam annál, hogy mindez csak véletlen.
- Értem. Most hogy vagy?
- Jobban – hazudtam, nem éreztem egy fikarcnyival sem jobban magam.
- Megjöttünk – beállt a házunk mellé.
- Köszi, hogy elhoztál – mondtam.
- Nincs mit. Hát akkor hívom Edwardot, hogy… - kezdte, de most én szakítottam bele.
- Várj! Nincs kedved bejönni, egy kicsit beszélgetni? – kérdeztem félve. Nem akartam tolakodó lenni, de most nem akartam egyedül lenni.
- Persze szívesen – mondta kedvesen.
- Mi lenne, ha először is megmutatnám a házat, nem nagyobb, tiétek, de otthonos…
- Oké, de honnan tudod, milyen a házunk?
- Jaj, ne haragudj! Van, hogy kimondom a dolgokat, amiket érzek. Ilyen furcsa vagyok – mondtam szemlesütve – csak…
- Mi csak?
- Csak úgy érzem, te jobban megértesz, mint mások. Te más vagy, ti mások vagytok… Jaj, bocsáss meg, megint ezt csinálom. Ráadásul még butaságokat is beszélek.
- Semmi baj, jobban igazad van, mint gondolnád – mondta Nessie és nem látszott rajta semmi bosszúság.
- Ohh… - csak ennyit mondtam, mert a magamnak tett ígértem még állt.
Ezután megmutattam a házat, utoljára a szobámat, szerintem tetszett neki. Ez a kedvenc zugom, persze az üvegház mellett. A „virágoskertem” volt a legeslegutolsó.
- Nagyon szép házatok van, olyan, mint egy ékszerdoboz – mondta Nessie mosolyogva.
- Köszi, még hátra van az üvegházam. Persze, ha nem vagy kíváncsi egy csomó virágra…
- De engem érdekel, szeretem a virágokat.
- Oké… De előre szólok, kicsit tömény a virágillat odabenn.
- Ez… gyönyörű! Ezek a virágok meseszépek, ilyeneket még nem is láttam – mondta elképedve.
- Köszi. A hobbim, hogy különleges és ritka virágokat gyűjtök. Igazából ez már nem csak hobbi, az utóbbi években ők az egyetlen barátaim – mondtam halkan.
- Mostmár nem az egyetlen, már ha te is benne vagy – nézett rám.
- Hát, ha el tudod viselni a furcsaságaimat… szívesen.
- Én elfogadom, de előre szólok, hogy vannak dolgok, amit nem mondhatok el. Én elmondanám, de nem tehetem.
- Tudom, érzem… Ne félj, nem fogok kíváncsiskodni!
Ekkor egymásra mosolyogtunk. Éreztem, hogy vannak közöttünk falak, de át fogjuk hidalni egyszer majd azokat.
- Ez milyen virág? Olyan, mint egy lepke – nézegetett egy virágot. Odamentem hozzá.
- Ez egy kékfoltos lepkevirág. A közönséges lepkevirág elég elterjedt, ám kékfoltos rokona az egyik legritkább faj. Talán ha ötről tudnak a botanikusok, és nálam van az egyik.
- Ezek mind ritka virágok, honnan vannak ezek neked? – nézett végig a virágokon.
- Jók a kapcsolataim. Régebben ismerősöktől, botanikusoktól vettem vagy kaptam, mostanában inkább cserélek. A hétvégén is jön egy biológus professzor Bostonból.
- Nagyon sok munka lehet velük – mondta miközben még mindig az előbb említett virágot fixírozta elmélyülten.
- Igen, de nagyon élvezem. Nem megyünk be? Kezd hűvös lenni – kérdeztem.
- Menjünk.
Bementünk a nappaliba, ami egybe van építve a konyhával. Nessie leült az egyik fotelbe, én pedig a konyhai részhez mentem.
- Kérsz egy cappucinót? Állítólag finom, ezt még a volt barátnőm mondta – mondtam, a végén már korántsem vidáman.
- Igen, kérek és sajnálom. De bennem megbízhatsz. Elmeséled, mi történt?
- Hát jó, talán könnyebb is lesz, ha anyán kívül más is hallja. Tudod, elég nehéz erről mesélni… Mint ahogy korábban is mondtam, elég bizalmatlan vagyok az emberekkel szemben… Az egész bő három éve kezdődött - közben leültem - Indianapolis mellett laktunk Anyuval. Éppen hazafelé tartottam a suliból, amikor egy úrtól leszaladó autó elütött. Egy hónapig kómában voltam, semmi sem változott. Az orvosok azon kezdtek gondolkozni, hogy lekapcsolnak a gépről. Aztán egyszer csak felébredtem. A világ ugyanaz volt. De én nem…
2011. október 5., szerda
Fejlemények! (nem feji, bocsi :( )
Kedves Olvasók, akik olvassák ezt a történetet!
A fejezet jövőhét végére esedékes, mivel mostanában nincs egy szabad percem sem (nah, jó ez nem teljesen igaz, mert most abban írok Nektek!), sajnos! Pedig terveztem, mert hát néhány napon belül ünneplem a szülinapom és ezért szerettem volna nektek kedveskedni, de most minden összejött! Először egy hónapig majdnem nem volt gépem, most meg a nyelvvizsga miatt idegeskedem, mintha nem lenne elég, hogy egy csomó faktom van....
Bocs, hogy ezt most így mind előadtam nektek, de most összejött! Azért remélem nem hagytok el, szurkoltok és ha minden jól megy akkor jövőhét végén egy fejezettel több lesz itt olvasható! Puszi:) Luci:)
A fejezet jövőhét végére esedékes, mivel mostanában nincs egy szabad percem sem (nah, jó ez nem teljesen igaz, mert most abban írok Nektek!), sajnos! Pedig terveztem, mert hát néhány napon belül ünneplem a szülinapom és ezért szerettem volna nektek kedveskedni, de most minden összejött! Először egy hónapig majdnem nem volt gépem, most meg a nyelvvizsga miatt idegeskedem, mintha nem lenne elég, hogy egy csomó faktom van....
Bocs, hogy ezt most így mind előadtam nektek, de most összejött! Azért remélem nem hagytok el, szurkoltok és ha minden jól megy akkor jövőhét végén egy fejezettel több lesz itt olvasható! Puszi:) Luci:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)